Van, aki jól érzi magát, ha meztelenül járkálhat otthon, más...Megjelenésünk, öltözködésünk sokat elárul rólunk. A ruha nem csak a hidegtől véd, segít eltakarni testünk kisebb-nagyobb hibáit. Ezért esik időnként nehezünkre, hogy megszabaduljunk tőle, és megmutassuk
magunkat leplezetlenül. Önkéntelenül a kor szépségideáljához hasonlítjuk alakunkat, és a mustra eredménye gyakran elkeserítő. A meztelenséggel kapcsolatos gátlások egy része innen ered.
Ha saját magunknak nem tetszünk, hogyan tetszhetnénk másoknak?
Minden korban voltak olyanok, akik a pőreséget a paradicsomi ártatlanság jelképének tekintették, a meztelenség mégis sokáig erkölcstelennek számított. Az egyház hatalmának növekedése egyre inkább elszigetelte az embereket a természetes testiségtől. A huszadik században kibontakozó naturista mozgalom a meztelenség jelentőségét hangsúlyozza, a természettel való összhangot próbálja visszacsempészni a modern ember életébe.
A szexuális kultúra fejlődése és a terjedő szabadosság nem szüntette meg az egyéni gátlásokat. Ma is sokan vannak, akik önmaguk előtt is szégyenkeznek, ami egyáltalán nem kedvez a szerelmi életnek. Főként a nőkre jellemző, hogy az ágyban sem merik elengedni magukat, hanem azon gondolkodnak, nem látszik-e a fenekükön lévő narancsbőr. Ezen csak az segít, ha az illető megbarátkozik a testével, és elfogadja olyannak, amilyen.
Dr. Almási Kitty klinikai szakpszichológus szerint manapság a televízióból és az újságokból rengeteg erotikus inger zúdul ránk. Ezek az üzenetek megnehezítik testünk elfogadását és szeretetét. Ne erőlködjünk, hogy mindenáron az általunk tökéletesnek hitt képhez igazodjunk. Ha van olyasmi rajtunk, ami kevésbé tetszik, fontos megerősítenünk magunkban: az is hozzánk tartozik, a mi részünk.
Az emberek nem tökéletesek, hanem egyéniek. Vannak, akiknél a gátlások a neveltetésből adódnak: ha a családban tabu a meztelenség, könnyen előfordulhat, hogy a kisgyerek felnőttként sem tudja elfogadni a pőreséget. Sokan elítélik, ha a szülők ruhátlanul mutatkoznak gyermekeik előtt. Pedig az őszinteség és a természetesnek tekintett meztelenség alapvetően hasznos. Az ilyen környezetben felnövő kicsik többnyire kiegyensúlyozottak, és felnőve gond nélkül létesítenek szexuális kapcsolatot.
A szakemberek szerint a meztelenséggel való szembesülés önmagában nem jelent veszélyt a gyermekek fejlődésére, ha nem kapcsolódik össze a szexualitással. Ebben a kérdésben is fontos az arany középút: tanuljuk meg elfogadni és természetesen kezelni a meztelenséget, és mondjunk búcsút feleslegesen gúzsba kötő gátlásainknak.
Kocsis Tímea
